9-fejezet-Lehet itt a vèg,az életemnek?

Ennek lesz egy folytatása. Egy új blog. Kicsit nagy változás lesz benne. Amit Kedden hozzok:) Irjátok le nyugodtan mi a véleményetek! Jöhet rossz/jó is:)

K.Ö.S.Z.Ö.N.Ö.M.  A.N.N.A.K A.K.I  O.L.V.A.S.T.A.<3!

*-Melyik korházban?-kérdezte Greg.
-Flór Ferenc-válaszoltan. Elindultunk be a korházba.*

Közben hivtam Mátét,de hiába. Igy dobtam egy sms-t.
Beértünk a korházba. Ott ült Peti,a padon.
-Hogy találtál,rá?-kérdeztem.
-Kényszerített Rebeka hogy raboljam el. Vagy különben,a szereteimet bántotta volna. Család,barát,rokonok,stb...Rebi beadot neki egy vírust. De amikor el akartam venni tőle az elenszert akkor eldobta,és szérört.-mesélte.
-Te normális vagy?! Hogy teheted ezt a lányomal?-fakadt ki magából,Klau anyja. Pofonvágta. Jött egy orvos.
-Doktor úr!-szoltam oda.
-Mondja,fiatal ember.-válaszolt.
-Tichy Klaudiához,be lehet menni?-a kezeiben,volt két korlap.
-Pihenie kell. Holnap jöjjenek vissza.-mondta.
-Rendben. Köszönöm.-elmentem.
Mikor oda értem,láttam hogy még mindig kiabál Klau anyja.
-Csak,holnap tudunk be menni hozzá. Pihenie kell. Elöbb kérdeztem meg egy dokit.
-Én nem megyek sehova.-mondták egyszerre. Egy növér tartott be a szobába. 2 percel késöbb,csomó
orvos tartott be. Gyorsan megállitotam egyet.
-Megált a szive,ujra kell éleszteni.-rohant is tovább. Oda mentem Klau anyjához,és szorosan átöleltem. Sírt.

*Zsolti szemszöge*

Mikor mentem be a korházba,láttam hogy Szaby épp Klau anyját öleli át.
-Mi történt?-néztem rájuk.
-Klau szive megállt-mondta Peti,könnyek között. Ekkor nekem is lefolyt a egy könnycsepp.
-Az orvosok 10 perce bent vannak nála.-mondta Szaby miközben,elengedte Klau anyját. Nem tudtam megszolalni. Úgy 30 percel késöbb kijöt a főorvos.
-Sajnálom,de a lányukat nem tudtuk meg menteni.-ez sziven szúrt.
-Nem! Ez nem lehet!-fakadt ki magából az anyja. Az orvos adot be neki nyugtatót. Ezt énsem tudtam elhinni. Mindenki sírt. Megindultunk haza,persze taxival mentünk. Oda értünk,a házhoz. Mindenki be ment,Szaby nem. Csak mutattam apjának,hogy egy kicsit felmegyek szobába. Csak bolintott
Felmentem. Benyitottam. Rögtön elő törtek az emlékek. Minden.

Amikor az első titkot elmonduk egymásnak.Az 3 év után volt. Innentől számitva 7 évig voltunk barátok. Aztán egyre, többet és többet.
Amikor nálunk aludt,ès reggel hatig voltunk fent. Ő akkor csak egy órát tudod aludni,az az hétig. Míg én délig. Volt sok vitánk,mindig megbocsájtotunk egymásnak. Rappet nem nagyon szeretem,régeben. De Klau akkor is mutatott egy elő adót,G.w.M.-t. Aztán egy kicsit rá is katatam.
-mondtam magamban,könnyek között. Megtaláltam egy kis dobozt. Rajta az én nevem szerepelt. Oda vittem az iró asztalhoz. Kinyitottam. Egy nyaklánc volt benne. Inkább egy dögcédula. Ez volt rá írva:
Legjobb Barát Mind Örökké<3 Klau!
-Itt a lélegzetem is el akadt.Kimentem a szobából. Máté a szobájában aludt. Kicsit berúgott. Érezni lehetett a pia szagot. De másnap közölték vele a hírt. Kész ideg roncs lett.

* 3 évvel késöbb *

Ma van három éve hogy elment. Már egy ideje itt állok. Mindig kijöttem hozzá,ha valami a lelkemet nyomta. Amikor elmondtam,mindig megkönnyebültem. Mintha mindig velem lenne.Még álmomban is!
-Azt hiszem,vissza megyek Kanadába.-mondtam,és letettem egy nagy csokor vörös rózsát a sira. Aztán elmentem. Örökkre!