7 fejezet- Ezt nem hiszem el!

Kövi rész:Kedd
Itt az új rész:] 2 komment^^:]

* Ekkor elment az adás. Közben megszolalt a.......*

-Telefonom,anya az.
-Óóó b@ssz@meg!-mondtam.
-Ki az?-kérdezték egyszere.
-Anya. De maradjatok csöndbe!-mondtam. Mikor felvettem,gyorsan ki hangositottam.
-Szia anya-köszöntem.
-Szia Mátékám! Otthon minden rendben van?-kérdezte.
-Természetesen.Nálatok?-ahogy tudtam olyan,happyn mondtam. Azt hiszem be is vette.
-Itt is minden rendben van. Mivel elöbb végeztünk,így holnap repülünk haza.Kitudnál értünk jönni?-Mi a szent sz@rt fogok mondani,holnap a szüleimnek? Te úristenem....mondtam magamban.
-Nem sajnos. Rendbe kell szednem a házat. Egy kicsit nagy kupi van. De most mennem kell szia!-mondtam.
-Szia-kinyomtam a telefont.
-Mit mondok holnap a szüleimnek? Meg Zsoltinak? Még szerencse hogy nem jött vissza.Ohh b@ssza meg az el rablo a k*rva anyját!-törtem ki magambol.
-Nyugi van! Majd kitalálunk valamit-mondta Szalay.
-Oke. Valaki hozzna nekem egy pohár vizet?-néztem rájuk.
-Hozzok.-mondta Szaby. Megittam a vizet.
-Itt maradunk éjjszakára haver. Ha akarod ha nem! Most szükséged van ránk-mondta Szaby.
-Köszönöm. Összekéne pakolni. Holnap jönnek haza az ősök.-neki álltunk pakolni.
Ugy kb hajnali 2 órára végeztünk. Ki is döltünk.

*Klau szemszöge*

Nem tudom hogy hány óra. Itt kuksolok egy sötét szobában,egy olyan pici fényel ami,az ajtó mögül szürődik be.
-Van itt valaki?-szolaltam meg.
-Igen-feleli valamelyik. Amelyik a fiu hang lehetett.
-Kérhetnék innit?-kérdeztem meg.
-Persze-válaszolta,szomorúan de egyben normálisan. Ekkor oda tette a számhoz az innit. Mohon kortyoltam nagyokat.

*Rejtélyes fiu szemszöge*

Bolintott hogy elég neki,és elvettem a poharat a szájától. És eloldoztam.
-Szeretnék valamit mondani.-mondtam neki.
-Mondjad.-kicsit furcsált engem. Kikapcsoltam a hangtorzított.

*Klau szemszöge*

-Én vagyok az Klau. Peti.-mondta.
- Te normális vagy?! Képess voltál azért elrabolni,egy csajjal mert én szétmentem veled? Dili házba kéne zárni! Te állat!-üvöltöttem,és pofán vágtam.
-Szerinted ez nekem olyan könnyű? Akartam én ezt? K*rvára nem! Kényszeritett engem hogy ezt tegyem! És tudod ki? Rebeka!-mondta,felemelt hangal.
-Re...Rebeka?-valaszoltam.
-Igen.Segitek innen kiszabadulni.-és megfogta a kezemet,gyengéden. De nem huztam el a kezemet. Valahogy jol eset. Ekkor megcsokolt. De eltoltam magamtol.
-Ne.. Ne haragudj!-mondta.
-Nem harakszom.-válaszoltam.
-Jön Rebi. Nem tudsz semmit-gyorsan vissza vette az eltoritott,meg valami maszkot,meg ujra megkötözött. Még mindig nem tudom hogy hány óra. Csak én lehetek ilyen béna hogy nem kérdeztem meg Petit. Mondtam magamban. Na mindegy becsukom a szemem. Hátha elalszok. Megint mondtam magamnak. Hamar elaludtam.

*Máté szemszöge*

Csörög a telefonom. Zsolti az. Ahh,nem már....mondtam magamban. Felmentem a szobámba.
-Hello! Mondjad. Miaz?-keztem,el a beszélgetést.
-Szia. Bocsi hogy ha aludtal,de nem tudod hogy mi van Klauval? Ma ugy 20x hivtam meg 3x sms-t is dobtam,neki de nem reagál.-mondta.
-Gyere át 30perc mulva. Mondok valamit Klaurol.-mondtam.
-Történt valami baj?-kérdezi.
-Majd mindent elmondok. 30perc mulva legyél itt. Szia-rányomtam a telefont. Rendbe szedem magam.

*Zsolti szemszöge*

Vajon mi lehet Klauval? Történt valami,ez biztos. De vajon mi? Probáltam nem a legrosszabra gondolni. 15 perc és indulhatok. Addig megebédelek. Mikor kész lettem elindultam.