2 fejezet- Most mit tegyek?

Itt a második fejezet! 2 komi kövi rész!!!! Kövi részt szombaton hozzom!:]

**-Engedj ki,te állat!-ordibáltam.
Kicsit,elnevette magát. Eközben jött
és......**

Elkapta a csuklomat. És megszorította,ami nagyon fáj.
-Mi van,ha nem foglak elengedni? Hivod a kis Zsoltikádat?-meg akart csokolni de,elhuztam a fejem.
-Kérlek eresz el! Ez már nagyon fáj!-mondtam közben,egyre jobban folytak a könnycsepek az arcomon.
De nem lazitott a szoritáson.Ekkor valaki csengetett. Rá lökött az ágyra.
-Itt maradsz.-kiment és rám zárta az ajtót. De megpillantottam a telefont,az ágyszélén. Oda siettem, irtam Máténak egy levelet:
-Szia! Segits Peti nem akar haza engedni! Ha megérteted ne válaszolj csak gyere! Sies!-irtam. Meg vártam míg elküldte. Mikor elkülte,elraktam a zsebembe a telefont,és visszadöltem az ágyra.
Hallotam lépteket. Mikor benyitott,láttam hogy a telefont keresi. A picsába! Visszakelet volna tennem! Gondoltam magamban.De közben,visszazárta kulcsra az ajtót.
-Klau! Hol a telefon?-nézzet rám.
-Milyen telefon?-mondtam, az az inkább probáltam lazán mondani.

*Máté szemszöge*

Pityeget a telefonom. Egy SMS-t kapatam Klautól.

Szia! Segits Peti nem akar haza engedni! Ha megérteted ne válaszolj csak gyere! Sies!-amikor elolvastam,rögtön kültem egyszerre több SMS-t a Varga,Szalay,Szaby és Dominiknak. Csak válaszoltak hogy oké.
Egyszerre jöttek,meg mind ha jol láttom egy nagy furgonnal. De ez most nem is nagyon érdekelt.
-Mi történt haver?-kérdezte,Szalay.
Oda adtam a telefont neki.
-Nem tudna gyorsabban menni? Mert nagy baj van!-szoltam a taxisnak.
-De-válaszolta.
-Kösz-mondtam. Mikot oda értünk,egyből kiszáltam.
-Haver! Ne csinálj hülyeséget!-mondta Szaby.

*Klau szemszöge*

-Ne szorakozz!-förmedt rám.Ekkor kocsi csapodást hallotunk. Kinézett az ablakon.
-Te voltál ugye?-nézett rám.
-Igen! Eresz már el!Semmi esélyed Mátéékal szemben!-elkeztem ordibálni. Remélem meghallota! Gondoltam magamban. Ekkor lentről,nagy zaj hallatszot. Ezek szerint meghallota.

*Máté szemszöge*

Mikor berugtuk az ajtot egybol Peti szobája felé vettük az irányt. Mikor fel érünk,azt is nagy sikerel beszakitotuk!
-Ereszd el Klaut!-förmedtem rá. Láttam hogy habozott,de nem engedte el.
- Még mindig az enyém! És az enyém marad!-pofázot vissza.
Ekkor neki mentem. Nagy verekedés tört ki. Ugy 2 percel késöbb fogot le a Szalay,Varga és Petit meg Szaby és Dominik fogta le.
Megjelent Peti annya Krisztina.
-Itt meg mi történt?!-kezted el kiabálni jogosan.
-A drágalátos fia nem engedte el a hugomat Klaut! Ő meg dobott egy SMS-t! Engedjetek el fiuk.-elövettem a telefonom és oda adtam Krisztinának. Nem tudot szohoz jutni.
-Károkat megtirítem. Gyere Klau,hozd a cuccaidat.-válaszoltam.
-Rendben.-válaszolta Kriszti.
-Viszlát-mondtam,elvetem Klautól a cuccokat és elindultunk,haza felé szépen.
Leültünk a nappaliba a többiekel.
-Klau...mi volt ez az egész? Miért tette?-kérdeztem,töle miközben hoztam be teát neki. Mellé ültem.

*Klau szemszöge*

-Azért mert...amikor d.u.-tán itt voltunk mert kellet nekem egy szép ruha estére,mikor talátam egyet jöttem le, és hallotam hogy ezt mondja egy lánynak. Idézem:
-Szeretlek. Ő csak egy játék nekem!
Ugye elindultunk vissza.-mikor befejeztem a sztorit,akkor láttam hogy, Máté a csuklomat nézi. Rámutattot.
-Ezt ő tette veled ugye?-kérdezi. Csak bolintottam.
-Esküszöm,hogy kinyirom! Megláttom az utcánkban én nem tudom hogy mit csinálok.-mondta,halál komolyan idegesen.
-Nyugi! Hadjad!-mondtam.
-Még hogy hadjam? Amikor egyszer már megütött? És most ez? Ezt nem hagyom annyiban!-válaszolta. A többiek is mondták,hogy ezt ők sem fogják hagyni annyiban.