1 fejezet- Rég látt barát,és a szakitás?

Na meg is hoztam a kovi részt^^
2 komi! Bocsi hogy késtem :(

Mikor felértünk a szobába,egy kicsit nagy rendetlenség fogadot.
-Jol összepakoltál-mondtam
-Izé na nem rendetlenség van,hanem muzeumi kiállitás.-elkeztünk nevetni.
-Te nagyon bolond vagy. Igy szeretlek.-oda jött és megcsokolt.
-Nem megyünk el este vacsorázni? Ugy is ma vagyunk 1 évesek.-nézett rám.
-Rendben. Akkor még haza kell mennem valami,normális ruha miatt.-csak bolintott.
- Akkor menjünk,most hozzátok.-elindultunk.
-Nem sokára jövünk.-szolt Peti az anyjának.
-Rendben-válaszolt a konyhábol.

*Klauéknál*

Mikor oda értem láttam hogy valaki áll az ajtóban. Ahogy egyre közelebb értem, jobban meg néztem hogy ki az. Ez Zsolti! Gondoltam magamban örömömben.
-Ki az?-kérdezte Peti.
-Legjobb fiu haverom. Most jött haza Kanadából.-válaszoltam. Láttam rajta hogy egy kicsit féltékeny.
-Szia Zsolti! Hát te?-szoltam neki oda.
-Szia Klau! Csak ma jöttem haza Kanadábol!-válaszolta. Közben oda rohantam,és a nyakába ugrottam. Kicsi korom óta ismerem,szinte mintha a nagybátjám lenne!
-Ő ki? A barátod Péter?-kérdezte.
-Igen.-intettem Petinek hogy jöjjön oda,a társaságunkba.
-Ő itt Zsolti. Zsolti ő itt Peti-mondtam,miközben bemutatam őket,egymásnak.
-Hello-köszöntek,egymának flegmán.
-Miért is vagy itt?-néztem rá.
-Csak gondoltam hogy meglepi,meg mesélni szeretem volna. De nem is zavarok tovább. Sziasztok-és ki ment a kapun. Még válaszolni is csak annyit tudtam, neki hogy "Szia,,...
-Legalább elment. Menjünk be a ruhádért.-mondta,miközben megölelt.
-Hmm...csak nem fèltékeny vagy?Köszi a megértést.-mondtam,miközben eltoltam magamtól.
-Most meg mi a bajod? Néha nem értelek. De komolyan...-mondta.
-Csak rosszul eset hogy végre elment,lehet hogy nem birjátok egymást meg minden de olyan mintha bátjám lenne... De hadjuk is. Mert megint elpatan nálad egy hur és az lesz mint 2 honapja. Puff egy pofon.- fakadtam ki magambol,egy kicsit hangosan.
-Ne huz fel megint! Inkább felejtsük el, és inkább menj be a ruhádért.-válaszolta megemelve a hangját.
Elindultam be,nem akartam veszekedni a házunk elött.
Mikor vissza fele jöttem a lépcsön,hallotam hogy Peti valami lánnyal beszélget. -Szeretlek. Ő csak egy játék nekem! -Hallotam ahogy ezt mondta neki. Összeszedtem magam és lementem,a nappaliba hozzá.
-Mehetünk.-mondtam. És probáltam ugy viselkedni ahogy eddig tettem.
Egész uton,nem szoltam hozzá de valahogy nem is érdekelt. Mikor oda értünk hozzájuk,egyből kiszáltam az autóbol és rohantam fel a szobába, a cuccaimért. De Peti anyja nem volt otthon.
-Mit csinálsz? Hová mész?-nézzet rám,megdöbbent fejjel.
-Én kérlek szépen haza! És ezzel vége is a kapcsolatunknak! Gondolkozz el hogy mit beszélgetél a napppaliba valami,lánnyal a telefonban! És igaza volt Zsoltinak! Hogy csak egy rohadék vagy!-megint törtem ki magambol,és legördült egy könnycsep az arcomon.
-Nem mész te innen sehova! Akkor lesz vége a kapcsolatunknak, ha azt én mondom! Zsoltika igy Zsoltika ugy!-és bezárta az ajtót. De utána jött közelebb,de féltem hogy megfog utni,ahogy azt tette 2 honapja.
-Engedj ki,te állat!-ordibáltam. Kicsit,elnevette magát. Eközben jött és.........