9-fejezet-Lehet itt a vèg,az életemnek?

Ennek lesz egy folytatása. Egy új blog. Kicsit nagy változás lesz benne. Amit Kedden hozzok:) Irjátok le nyugodtan mi a véleményetek! Jöhet rossz/jó is:)

K.Ö.S.Z.Ö.N.Ö.M.  A.N.N.A.K A.K.I  O.L.V.A.S.T.A.<3!

*-Melyik korházban?-kérdezte Greg.
-Flór Ferenc-válaszoltan. Elindultunk be a korházba.*

Közben hivtam Mátét,de hiába. Igy dobtam egy sms-t.
Beértünk a korházba. Ott ült Peti,a padon.
-Hogy találtál,rá?-kérdeztem.
-Kényszerített Rebeka hogy raboljam el. Vagy különben,a szereteimet bántotta volna. Család,barát,rokonok,stb...Rebi beadot neki egy vírust. De amikor el akartam venni tőle az elenszert akkor eldobta,és szérört.-mesélte.
-Te normális vagy?! Hogy teheted ezt a lányomal?-fakadt ki magából,Klau anyja. Pofonvágta. Jött egy orvos.
-Doktor úr!-szoltam oda.
-Mondja,fiatal ember.-válaszolt.
-Tichy Klaudiához,be lehet menni?-a kezeiben,volt két korlap.
-Pihenie kell. Holnap jöjjenek vissza.-mondta.
-Rendben. Köszönöm.-elmentem.
Mikor oda értem,láttam hogy még mindig kiabál Klau anyja.
-Csak,holnap tudunk be menni hozzá. Pihenie kell. Elöbb kérdeztem meg egy dokit.
-Én nem megyek sehova.-mondták egyszerre. Egy növér tartott be a szobába. 2 percel késöbb,csomó
orvos tartott be. Gyorsan megállitotam egyet.
-Megált a szive,ujra kell éleszteni.-rohant is tovább. Oda mentem Klau anyjához,és szorosan átöleltem. Sírt.

*Zsolti szemszöge*

Mikor mentem be a korházba,láttam hogy Szaby épp Klau anyját öleli át.
-Mi történt?-néztem rájuk.
-Klau szive megállt-mondta Peti,könnyek között. Ekkor nekem is lefolyt a egy könnycsepp.
-Az orvosok 10 perce bent vannak nála.-mondta Szaby miközben,elengedte Klau anyját. Nem tudtam megszolalni. Úgy 30 percel késöbb kijöt a főorvos.
-Sajnálom,de a lányukat nem tudtuk meg menteni.-ez sziven szúrt.
-Nem! Ez nem lehet!-fakadt ki magából az anyja. Az orvos adot be neki nyugtatót. Ezt énsem tudtam elhinni. Mindenki sírt. Megindultunk haza,persze taxival mentünk. Oda értünk,a házhoz. Mindenki be ment,Szaby nem. Csak mutattam apjának,hogy egy kicsit felmegyek szobába. Csak bolintott
Felmentem. Benyitottam. Rögtön elő törtek az emlékek. Minden.

Amikor az első titkot elmonduk egymásnak.Az 3 év után volt. Innentől számitva 7 évig voltunk barátok. Aztán egyre, többet és többet.
Amikor nálunk aludt,ès reggel hatig voltunk fent. Ő akkor csak egy órát tudod aludni,az az hétig. Míg én délig. Volt sok vitánk,mindig megbocsájtotunk egymásnak. Rappet nem nagyon szeretem,régeben. De Klau akkor is mutatott egy elő adót,G.w.M.-t. Aztán egy kicsit rá is katatam.
-mondtam magamban,könnyek között. Megtaláltam egy kis dobozt. Rajta az én nevem szerepelt. Oda vittem az iró asztalhoz. Kinyitottam. Egy nyaklánc volt benne. Inkább egy dögcédula. Ez volt rá írva:
Legjobb Barát Mind Örökké<3 Klau!
-Itt a lélegzetem is el akadt.Kimentem a szobából. Máté a szobájában aludt. Kicsit berúgott. Érezni lehetett a pia szagot. De másnap közölték vele a hírt. Kész ideg roncs lett.

* 3 évvel késöbb *

Ma van három éve hogy elment. Már egy ideje itt állok. Mindig kijöttem hozzá,ha valami a lelkemet nyomta. Amikor elmondtam,mindig megkönnyebültem. Mintha mindig velem lenne.Még álmomban is!
-Azt hiszem,vissza megyek Kanadába.-mondtam,és letettem egy nagy csokor vörös rózsát a sira. Aztán elmentem. Örökkre!

8 fejezet- Közölni a hirt!

Vajon Gábori,jó lesz a végén? De Klau meg tud neki bocsájtani és lehet hogy vissza megy hozzá? Vagy meg hal,mert nem kapja meg az ellenszert? Ez mind kiderül a blog vége felé!Következő rész(kivételesen):
P.É.N.T.E.K.!
2komment^^
* 15 perc és indulhatok. Addig megebédelek. Mikor kész lettem elindultam.*
Oda értem. Kopogtam. Szaby nyitott ajtót.
-Gyere be. Mindent elmond.-mondta. Én rögtön a nappaliba mentem.
-Máté. Mi történt Klauval?-néztem rá.
-Valaki....El...Elrabolta-nyögte ki.
-Hogy elrabolták? De hogy?-kérdeztem aggódva.
-Nem tudjuk.Pedig végig itthon voltunk.-mondta Szaby,a hátam mögött.
-Mi az hogy nem tudjátok? Itt voltatok végig!-kezdtem dühös lenni.
-Nem tudjuk! Nem emlékszünk semmi basszameg! Valaki biztos valahogyan elkábított bennünket!-válaszolta,a hangját megemelve. És láttam hogy legördült egy könnycsepp az arcán.
-Minden rendben lesz-mondta Szalay.
*Máté szemszöge*
Ajtó csapódást hallottunk.
-Sziasztok! Megjöttünk!mondta anya.
-Sziasztok.-köszöntünk egyszerre.
Klau?-kérdezte anya. Láttam rajtam hogy valami nem stimmel. Így egy kicsit aggódni kezdet.
-Anya,Apa mondanom kell,nektek valamit.-kezdtem bele.
-Mit?-mondta anya,ahogy nézett rám,kezdet aggódni.
-Kla...Klaut elrabolták...-mondtam.
-Ugye ez nem igaz-anyának legördült egy könnycsepp.
-Nem akarok bele szólni,de azt hiszem bekapcsolt a tv magától.-mondta Zsolti. Ekkor mindenki oda ment.
*Klau szemszöge*
Arra ébredtem hogy valami bele világit az arcomba. Ekkor valaki le guggolt mellém.Elkezdet,beszélni.
-Kedves Család tagok és barátok. Kedves lányuk,beteg,és nincs nálam semmilyen gyógyszer hogy jobb legyen neki. Rendőrségnek szolhatnak. Eddig ugy volt hogy nem. Vissza térve Klauhoz,egy vírus van benne. Aminek itt van a kezeimben az ellenszer. Lehet hogy holnap már meghal!-elment a vakító fény. Nem érzem túl jól,magam. Mondogattam magamban.
-Nem kaphatnék valami innit meg ennit?-kérdeztem.
-De néz már rá! Ma csak 1x ivott! Igen kapsz!-válaszolta Peti.
-Azt csinálsz amit akarsz. 1 óra múlva,visszajövök.-kiment rib@ncosan. Közben Peti ujra eloldozott,segitett enni. Annyira le gyengültem hogy egyedül már semmit nem tudok csinálni. Mikor befejeztem az evést,rám jött a WC-hetnék.
-Van itt wc?-kérdeztem.
-Persze van. Gyere segítek.-felkapott.
-45percünk van. Gyere! Elviszlek innen!-megint felkapott. Utoljára akkor volt ez amikor,elsore voltunk együtt. Nagy nehezen ki értünk.
Letett a földre,de fogott. Erősen.
A lábaim felmondták a szolgálatot. Ő elkapott. Innentől kép és hangszakadás.
*Máté szemszöge*
-Hogy történhetett,mind ez?-sírva kiabált velem. Közben apa ölelte.
-Nem tudjuk. Itthon voltunk. Miután Zsolti elment rá 30perce kép és hangszakadás. Nekem,Szabynak és Szalayinak. Mikor felkeltünk,összepakoltunk,én pedig mentem a fürdőbe és ott találtam egy levelet.-oda nyujtottan neki.
Mikor elolvasta egyre jobban zokogot. Oda akrtam menni,átölelni de elökött.
-Most én elmentem.Viszlát-felkaptam a pénz tárcámat aztán a dzsekimet,és elmentem.
Mikor oda értem a pályához,be mentem egy nagy üveg sőért. Aztán felmentem a tetejére,és leültem a padokra. Elkeztem sírni.
*Peti szeszöge*
Klau itt vekszik 3perce a földön és még mindig nem ért ki aza rohadt mentő. 2 percel kèsöbb kiért.
-Mitörtént?-kérdezte a mentős. Ha jol láttam a nevét a kistáblán akkor Milán.
-Ezt a rendőrsègnek kell el mondanom. Valaki be adot neki egy virust. De nincs itt az ellenszer. A többit a rendöröknek mesélném el.-válaszoltam.
-Rendben.-válaszolta Milán.
-Melyik korházba,viszik?-néztem rá.
-Flór Ferenc korházba.-válaszolta. És be teték a mentő autóba. Gyorsan vissza futottam,a relytek helyre. Ugy 10 percig kerestem az ellen szert.
-Mit keresel annyira?-kérdezte Rebi.
-Az ellenszert!-mondtam.
-Itt van a nya.....hol a Klau?-emelte meg a hangját.
-Most vitték be a korházba. Add ide az ellenszert-mordultam rá.
-Dehogy adom!-eldobta,túl későn nyultam utána. Eltört.
-Te normális vagy! Mi lesz ha meghal?-ordibáltam vele.
-Pont telibesz@rom a kis Klaudiácskát!-mondta gunyosan.
-Fogd vissza magad Rebi!-mondtam.
-Na gyere üs meg!-kezte huzigatni,nálam azt a határt! Nem tehetem meg! mondtam magamnak! Elmentem. Közben hivtam magamnak egy taxit. Oda értünk,berohantam a házba pénzért. Kifizetem. Rögöt az autom felé vettem az irányt.
*Korházban*
Recepció felé mentem.
-Elnézését kérem. Van itt olyan személy hogy Tichy Klaudia?-kérdeztem aggodva.
-Igen. Őn kicsodája neki?-kérdezi.
- A barátja vagyok. 1 éve együtt vagyunk.-válaszoltam. Picit muszály volt hazudni.
- A 159-es korterem,a folyosó vègén balra-mondta.
-Köszönöm.-elindultam. Felhivatam Mátét. Csöng de nem veszi fel. Akkor legyen Szaby...mondtam magamban. Ő a harmadik csengésre felvette.
-Mondjad?-szólt bele.
-Klau korházban van. Itt vagyok bent vele. Szolj Klau szüleinek-válaszoltam.
-Oké! Melyik korházban vagy?-kérdezte,egy picit boldogan.
- A Flór Ferenc ide hozták be.-mondtam.
-Akkor szolok és megyünk. Szia-mondta és kinyomta a telefont.
*Szaby szemszöge*
Elkeztem vissza fele futni. Mikor oda értem rögtön be mentem kopogás nélkül.
-Klau korházban van! Most szolt Peti-mondtam hangosan. Közben mohón kapkodtam a levegőt.
-Melyik korházban?-kérdezte Greg.
-Flór Ferenc-válaszoltan. Elindultunk be a korházba.

7 fejezet- Ezt nem hiszem el!

Kövi rész:Kedd
Itt az új rész:] 2 komment^^:]

* Ekkor elment az adás. Közben megszolalt a.......*

-Telefonom,anya az.
-Óóó b@ssz@meg!-mondtam.
-Ki az?-kérdezték egyszere.
-Anya. De maradjatok csöndbe!-mondtam. Mikor felvettem,gyorsan ki hangositottam.
-Szia anya-köszöntem.
-Szia Mátékám! Otthon minden rendben van?-kérdezte.
-Természetesen.Nálatok?-ahogy tudtam olyan,happyn mondtam. Azt hiszem be is vette.
-Itt is minden rendben van. Mivel elöbb végeztünk,így holnap repülünk haza.Kitudnál értünk jönni?-Mi a szent sz@rt fogok mondani,holnap a szüleimnek? Te úristenem....mondtam magamban.
-Nem sajnos. Rendbe kell szednem a házat. Egy kicsit nagy kupi van. De most mennem kell szia!-mondtam.
-Szia-kinyomtam a telefont.
-Mit mondok holnap a szüleimnek? Meg Zsoltinak? Még szerencse hogy nem jött vissza.Ohh b@ssza meg az el rablo a k*rva anyját!-törtem ki magambol.
-Nyugi van! Majd kitalálunk valamit-mondta Szalay.
-Oke. Valaki hozzna nekem egy pohár vizet?-néztem rájuk.
-Hozzok.-mondta Szaby. Megittam a vizet.
-Itt maradunk éjjszakára haver. Ha akarod ha nem! Most szükséged van ránk-mondta Szaby.
-Köszönöm. Összekéne pakolni. Holnap jönnek haza az ősök.-neki álltunk pakolni.
Ugy kb hajnali 2 órára végeztünk. Ki is döltünk.

*Klau szemszöge*

Nem tudom hogy hány óra. Itt kuksolok egy sötét szobában,egy olyan pici fényel ami,az ajtó mögül szürődik be.
-Van itt valaki?-szolaltam meg.
-Igen-feleli valamelyik. Amelyik a fiu hang lehetett.
-Kérhetnék innit?-kérdeztem meg.
-Persze-válaszolta,szomorúan de egyben normálisan. Ekkor oda tette a számhoz az innit. Mohon kortyoltam nagyokat.

*Rejtélyes fiu szemszöge*

Bolintott hogy elég neki,és elvettem a poharat a szájától. És eloldoztam.
-Szeretnék valamit mondani.-mondtam neki.
-Mondjad.-kicsit furcsált engem. Kikapcsoltam a hangtorzított.

*Klau szemszöge*

-Én vagyok az Klau. Peti.-mondta.
- Te normális vagy?! Képess voltál azért elrabolni,egy csajjal mert én szétmentem veled? Dili házba kéne zárni! Te állat!-üvöltöttem,és pofán vágtam.
-Szerinted ez nekem olyan könnyű? Akartam én ezt? K*rvára nem! Kényszeritett engem hogy ezt tegyem! És tudod ki? Rebeka!-mondta,felemelt hangal.
-Re...Rebeka?-valaszoltam.
-Igen.Segitek innen kiszabadulni.-és megfogta a kezemet,gyengéden. De nem huztam el a kezemet. Valahogy jol eset. Ekkor megcsokolt. De eltoltam magamtol.
-Ne.. Ne haragudj!-mondta.
-Nem harakszom.-válaszoltam.
-Jön Rebi. Nem tudsz semmit-gyorsan vissza vette az eltoritott,meg valami maszkot,meg ujra megkötözött. Még mindig nem tudom hogy hány óra. Csak én lehetek ilyen béna hogy nem kérdeztem meg Petit. Mondtam magamban. Na mindegy becsukom a szemem. Hátha elalszok. Megint mondtam magamnak. Hamar elaludtam.

*Máté szemszöge*

Csörög a telefonom. Zsolti az. Ahh,nem már....mondtam magamban. Felmentem a szobámba.
-Hello! Mondjad. Miaz?-keztem,el a beszélgetést.
-Szia. Bocsi hogy ha aludtal,de nem tudod hogy mi van Klauval? Ma ugy 20x hivtam meg 3x sms-t is dobtam,neki de nem reagál.-mondta.
-Gyere át 30perc mulva. Mondok valamit Klaurol.-mondtam.
-Történt valami baj?-kérdezi.
-Majd mindent elmondok. 30perc mulva legyél itt. Szia-rányomtam a telefont. Rendbe szedem magam.

*Zsolti szemszöge*

Vajon mi lehet Klauval? Történt valami,ez biztos. De vajon mi? Probáltam nem a legrosszabra gondolni. 15 perc és indulhatok. Addig megebédelek. Mikor kész lettem elindultam.

6 fejezett-Elrabolva!

Vasárnap rakom fel, a kövi részt:)
Ezen kivűl lesz még 5-6 rész és vége a blogomnak:) 2komi!

* -Khmm...Hogy alut a gerle pár?-mosolyodot el Szalay.
-Remekül-válaszolta Zsolti,még mielött megszolalhatam volna.*

Én nem birtam megszolalni. Csak álltam ott mint egy tejbetök. Meg éreztem hogy,elpirultam teljesen.
-Én most...ő izé....felmentem!-kikerültem Zsoltit és felrohantam a lépcsőn,de a végénél megálltam.
-Szereted igaz?-mondta Szalay,Zsoltinak.
-Igen...Igen szeretem. Mindig is szeretem. Hiába mentem ki Kanadába 1 évre,hogy kiszeresek belöle,nem sikerült.-válaszolta... Ekkor lefolyt egy könnycsep az arcomon. Nem tudom mit érzek...Lehet hogy én is őt szeretem végig,amikor együtt voltam Petivel. Gondoltam magam,miközben be mentem a fürdő. Belenéztem a tükörbe. Ez hülyeség volt,amit elöbb magamba gondoltam. Ahh tiszta hülye vagyok! Lehet hogy én is szeretem őt? De még Peti iránt is érzek valamit. De nem tudom hogy mit. Gondolkoztam el magamban. Kopogtak.
-Kiaz?-szoltam oda.
-Én vagyok az. Csak azt szeretem volna mondani,hogy hazza kellennem de este visszajövök!-mondta. Kinyitottam az ajtot.
-Rendben.-megöleltük egymást meg puszit adtam neki. És elment.
Be mentem a szobába törülközőért,meg tiszta cucért. Vissza indultam a fürdőbe. Bezártam az ajtót. Ekkor elment az áram.
Tapogatoztam a kilincsnél,de nem volt ott a kulcs. Pedig,tisztán emlékszem hogy benne hagytam. Mondtam magamban. Valaki befogta a számat. Valami géz volt a kezébe. Ami valamivel át volt ittatva.
Inentől kép és hangszakadás.

Mikor felébredtem,lassan kinyitottam a szememet. Éreztem hogy megvagyok kötözve. De ez volt a kisebb problémám. Vajon a többiek? gondolgoztam.

*Otthon. Máté szemszöge*

Mikor magunhoz tértünk,akkor körül néztünk. Minden szét volt b@szva.
Felrohantam és benéztem a szobákba. Mikor benyitottam a fürdőbe,találtam egy levelet.
Ez állt benne:
Klaudia még éppségben van. De lehet hogy lesz rajta egy-két vágás,ütés stb. Csak a rosszra gondoljatok. A nappaliba ott van egy kamera. Rá van kötve a tv-re. Csak akkor kapcsol be ha Klaut mutatom.
U.i.: Rendőrség no-ku! Vagy különben Klaunak annyi! -Olvastam végig. Le rohantam a nappaliba,a levélel. Oda adtam a többieknek. Közben,bekapcsolt a tévé.

*Klau szemszöge*

Valami meg vakitott. Hunyoritva nyitottam ki a szemem. Láttam hogy ott egy nagyobb lámpa és egy kamera. Mi ez? Kész átverés show?
-Ohh hát felkeltél?-szolalt meg valaki torzitott hangal. Női hang féle volt.
-Te ki vagy?-kérdeztem.
-Melyikünk?-szolalt meg még valaki. Ugyan ugy el volt,torzitva a hangja.
Ez kész vicc...
-Akkor megkérdezem mégegyszer. Kik vagytok?-mondtam,unnotan de a hangomban volt egy kis félelem is.

*Máté szemszöge*

Mikor néztük a tv-t Klaun láttam hogy magabiztos de egy kicsit fél.
Ekkor elment az adás. Közben megszolalt a.......

5 fejezett-Csak vele!

Hát alig akad olvasóm! Lehet hogy pár rész és befejezem. Pedig hosszun akartam írni:) Ha akarod hogy legyen,folytatás akkor komiz!

** -Ugy is összefogtok jönni. Nem tök mind egy?-mondta Szaby miközben,be mentünk a házba.**

*Klau szemszöge*

Mi van ha Szabynak igaza van? Ha összejövünk? De kicsi korom óta ismerem. Ilyen hosszu idő  barátságot,nem kérne felálldozni. Valamikor,ezért ment szét egy kicsit a barátságunk. Mert bevalotta hogy szeret. Épp ezért is ment ki Kanadába 1 évre hogy kiszeresen belölem. Amikor elment,annyit mondot hogy egy 1 év mulva vissza jön. Volt egy idöszakom amikor depis voltam,annyi minden felgyült bennem,hogy én kárt tettem magamban.
Ezt mèg Rebeka sem tudja. Hiába voltunk 7 évig legjobb barátnők. Nem is voltuk annyira legjobb barátnök. Egy hülye srác miatt vesztünk össze. És az a hülye srác a Peti volt.
Valaki megfogta a vállamat. Sikitottam.
-Nyugi van! Csak annyira el gondolkoztál. Az elöbb 3x-szor is szoltunk.-mondta Varga.
-Ja bocsi csak elgondolkoztam,amit Szaby mondott.-mondtam.
-Ahh értem. Gyere csak elakartunk kösszöni,mert megyünk.-nézzett rám. Megindultam.
-Zsolti!-mondtam.
-Igen?-nezett rám
-Nem maradnál itt egy-két napra? - mondtam. Valahogy most szükségem van rá.
-Természetesen*rámosolygot*
Ma hamar elkészültem. Tiszta hulla vagyok. Ő is ugyan igy volt vele.
-Nem rosszalkodni az éjszaka!- szolt oda a Máté a konyhába.
-Nyugi nem lesz semmi-válaszoltam.
-Ahhh én is ezt mondanám-felment a szobájába.
-Nem normális. Na zsa aludni.-mondta. Együtt aludtunk.

*Reggel*

Reggel arra ébredek,hogy Zsolti enyhén szorosan magához ölelt. Olyan cukin alszik! Meghalok, az utso szo tulzás volt,de akkor is ahh..
Elkeztem simogatni az arcát.
-Joreggelt-sugtam a fülébe.
-Hmm...neked is! De jo lenne minden reggel,igy kelni-megpuszilt,közvetlenül a szám mellett. Fhuu te ahh,ezt gondoltam.
-Gyere menjünk reggelizni,álomszuszék.-mikor fel akartam kelni,visszahuzott magához.
-Ne csináld már*egymásra mosolyogtunk*
-Mit?-nézett rám,perverzen.
-Ne tetesd,mintha nem tudnád!-megcsikiztem. Igy gyorsan ki tudtam,szabadulni a fogságából. Gyorsan elkeztem mennekülni a konyhába. Ő persze jött utánam.
Mikor be értem  Máté,Szalay és Szaby volt bent. Vissza akartam fordulni de,bele ütköztem Zsoltiba.
Kicsit hülyén éreztük magunkat.
-Khmm...Hogy alut a gerle pár?-mosolyodot el Szalay.
-Remekül-válaszolta Zsolti,még mielött megszolalhatam volna.

4 fejezett-Megbántam. De hogy tudnám vissza csinálni?

2 komment^^:] Kövi rész Szerda:) Ha nem birok magammal,akkor holnap hozzom:DD XD(ami nem biztos,hogy holnap fent lesz)
Kellemes húsvéti ünnepeket:D

**-Oké.Semmi baj-elinditottam a filmet.**

-Ez egy picit parás film. És tudom hogy félni fogsz.-kicsit ki gunyoltam.
-Hahaha fuck you... Már nem vagyok kicsilány-mondta büszkén. Elnevetem magam,és ő is igy tett.
El is felejtetem hogy husvét van,mondtam magamban.
-Pillanat-elrohantam. Anyám szobájában kerestem egy parfümöt.
Mikor vissza jöttem,megálltam elötte,és bele keztem.
- Mint kertemben a sok rózsaszál,
Olyan a friss, üde leány.
Várj egy kicsit, szép szirom,
Elhervadni nem hagyom!
Szabad-e locsolni?-az az probáltam nem elnevetni magam,a vers mondása közben.
-Uram. Természetesen-mint az uri lány ugy felelte. Meglocsoltam.
-Na most már tényleg nézzük azt a filmet.-lefeküdtem a kanapéra mellé. Elinditottam a filmet. A film közepette kaptam egy sms-t.
-Hali... Majd Klaut a kertig kiserd be,le akarom önteni egy vödör vizzel!:DD-irta Máté. Ez hülye,mondtam magamban.
-Ki írt?-kérdezte Klau.
-Nem fontos.-köben vissza irtam egy oke:D-t.

*Peti szemszöge*

Mióta elkaptam és bántottam. Azóta mindenki elfordult tőlem. Hmm...Nem csodálom. De szeretem,valahogy mégis képes voltam őt megcsalni. Ezt soha nem fogom magamnak megbocsátani,de muszály volt megtennem. Hisz kényszerítetek,ahogy most is az lesz majd. Ha nem tettem volna meg, akkor a szereteimet bántotta volna. De féltem őt. El kell távolitanom Zsoltitól mert veszélyben lesz,vagy már van. Ezt még énsem tudom pontosan. Nem tudom hogy mit tegyek. Nem állithatok oda hozzájuk hogy : Hello nem kéne együtt lognotok mert, Klau veszélyben van. -Ugysem hinnének nekem ezek után. Elbasztam mindent,az életemet,és a sajátomat. A szüleim jol leb@sztak. De már ők sem állnak velem szoba. Ezt egyedül kell nekem rendbe hozznom. De hogy? Irtam le a naplómba. Most ez kellet nekem, hogy ki írjam magamból.

*Zsolti szemszöge*

-Ohh bazdmeg!-ekkor ugrott meg Klau evvel, a mondatal.
-Áhh méghogy nem félsz? Kis hazug vagy!-mondtam,kicsit nevetve. Ő ekkor megütött.
-Na menj a p***ába!-monta nevetve.Mikot néztük továb akkor,egy picit hozzám bújt. Ekkor elmosolyodtam,és átkaroltam.

*Klauéknál*

-Gyere menjünk be a kertbe. Szeretnék valamit muttatni. De ehhez be kell fognom a szemed.-mondtam neki,elöször furcsálta de,bolintott.
Elindultunk szépen lassan befelé. Láttam már Máté és a többiek ott álnak egy vödör vizzel. Na ebbol én is kapok rendesen,gondoltam magamban.
-Csukd a szemed! Hagyd ugy csak megfogom a kezed.-sugtam a fülébe.
-Oké-betarotta a szavát. Bolintottam hogy mehet. Nagy vizz ért minket.
-Basszátok meg mindannyian! Ugy láttom nem csak én, lettem vizes!-mondta nevetve.
-Hát igen-mindenki nevetett.
-Na gyorsan menjunk be még mielött megfázik a gerlepár-mondta Szalay.
-Kmmm...nem vagyunk együtt!-mondtam.
-Ugy is összefogtok jönni. Nem tök mind egy?-mondta Szaby miközben,be mentünk a házba.

3 fejezett- Zsoltival

Kövi rész Hétfőn lesz feltève:)
Egy jóideg Zsoltiszemszögéből fogom irni:) Na nem is magyarazok itt tovább! Jó olvasást:] 2 komit kérek!

**A többiek is mondták,hogy ezt ők sem fogják hagyni annyiban**

-Csak anyuéknak ne szoljatok. Rendben?-néztem körbe. Mindenki bolintott.
-Elkéne menni dokihoz Klau. Nagyon csunyán néz ki a kezed.-mondta Varga.
-Tudom-válaszolta.
-Elviszlek most a dokihoz-mondta,Máté csak bolintott.
-Na gyere. Jön még valaki?-néztünk körbe.
-Akkor menjünk együtt,ugy a legegyszerűbb szerintem.-mondtam.
-Oké.-felelték egyszerre. Közben Szabolcs hivta ujra a taxit.
-Szerintem a taxis idegbajt kap már tőlünk.-mondta Szaby mikor le rakta a telefont. Ekkor elkeztünk nevetni.
Mikor oda értünk a miszioba rögtön fogadtak is. Senki nem volt elöttem.
-Jó napot. Mi történt?-kérdezte,a doktornő.
-Csak a csuklom. De hogy mi történt azt inkább hadjuk.-oda jött megvizsgálni. Bekötöte fáslival.
-Itt van 4 hét tesi felmentés.Borogasa kamilla teával.
És jövöhét kedden várom vissza 17:00-orára.-magyarázott,miközben oda adta a papirt.
-Rendben. Köszönöm. Viszlát-köszöntem el.
Mikor haza értünk,felhivtam Zsoltit.
-Szia. Ráérsz?-kérdeztem meg.
-Szia. Hát igen de te nem a Petinènél vagy?-ekkor gondolkoztam de én sem tudom hogy min.
-Nem. Ma szakitottam vele. Akkor rá érsz?-kicsi könnycsep lefolyt az arcomon.
-Igen! Ugy 15perc mulva,ott leszek nálatok.-elmosolyodtam,de tudtam hogy, ő ezt nem láthatja.
-Rendben-elköszöntünk egymástól.

*Zsolti szemszöge*

Épp tartottam Klauhoz,amikor megláttam az exemet Rebekát. Úgy tűnik hogy, ő is észre vett enegem
-Szia Zsolti. Hát te hogy-hogy itthon vagy?-kérdezte miközben,megöleltük egymást.
-Szia Rebi. Már hiányzott mindenki. Meg honvágyam volt.-magyaráztam neki.
-Értem. De Kanada elégé megváltoztatott. Nem is mondtad hogy miért,mentél ki 1 évre.-nézzet rám.
-Arrol nem szeretnék beszélni,de mennem kell igy késésben vagyok. Szia-elmentem
-Szia-mondta utánam.
Mikor oda értem Klauhoz,ő már kibt várt.
-Hello. Mi történt hogy szétmentetek? Meg a csuklodal?-neztem rá.
-Szia*mosolygot rám* gyere,mindent elmesélek séta közben.-elindultunk. Mindent szépen a maga után mesélt el.
-Klau én kinyirom Petit.-mondtam neki. Miközben épp leültünk egy padra.
-Ugyan ezt mondták a Mátéék is.-mondta.Kinos csend lett. Ekkor megtörtem.
-Van kedven elmenni,sütizni?-mosolyogtam rá.
-Igen. De haza kéne mennem,pénzért-mondta.
-Hadjad nem kell! Fizetem én! - mondtam és elindultunk.
Amikor oda értünk,bementünk de nem ott,fogyasztotuk hanem elvitelre vittük.
-Menjünk hozzánk-ajánlotam fel.
-Hmmm.....oké-közben megbotlott.
-Úristenem. Jol vagy?-pillantottam rá aggodva.
-Persze,semmi bajom.-rám mosolygot.

*Zsoltiéknál*

-Mit nézünk? Romantikus,Horror,Krimi..blabla-mondtam.
-Horrort nézünk. Azon belül mik vannak meg nektek?-nézzet rám.
-Hát őőő izé: Az erdő szelleme akkor van-es felbe szikott.
-Ugysem láttan még,ugy hogy legyen ez. Bocsi hogy félbe szakitottalak.-mondta.
-Oké.Semmi baj-elinditottam a filmet.

2 fejezet- Most mit tegyek?

Itt a második fejezet! 2 komi kövi rész!!!! Kövi részt szombaton hozzom!:]

**-Engedj ki,te állat!-ordibáltam.
Kicsit,elnevette magát. Eközben jött
és......**

Elkapta a csuklomat. És megszorította,ami nagyon fáj.
-Mi van,ha nem foglak elengedni? Hivod a kis Zsoltikádat?-meg akart csokolni de,elhuztam a fejem.
-Kérlek eresz el! Ez már nagyon fáj!-mondtam közben,egyre jobban folytak a könnycsepek az arcomon.
De nem lazitott a szoritáson.Ekkor valaki csengetett. Rá lökött az ágyra.
-Itt maradsz.-kiment és rám zárta az ajtót. De megpillantottam a telefont,az ágyszélén. Oda siettem, irtam Máténak egy levelet:
-Szia! Segits Peti nem akar haza engedni! Ha megérteted ne válaszolj csak gyere! Sies!-irtam. Meg vártam míg elküldte. Mikor elkülte,elraktam a zsebembe a telefont,és visszadöltem az ágyra.
Hallotam lépteket. Mikor benyitott,láttam hogy a telefont keresi. A picsába! Visszakelet volna tennem! Gondoltam magamban.De közben,visszazárta kulcsra az ajtót.
-Klau! Hol a telefon?-nézzet rám.
-Milyen telefon?-mondtam, az az inkább probáltam lazán mondani.

*Máté szemszöge*

Pityeget a telefonom. Egy SMS-t kapatam Klautól.

Szia! Segits Peti nem akar haza engedni! Ha megérteted ne válaszolj csak gyere! Sies!-amikor elolvastam,rögtön kültem egyszerre több SMS-t a Varga,Szalay,Szaby és Dominiknak. Csak válaszoltak hogy oké.
Egyszerre jöttek,meg mind ha jol láttom egy nagy furgonnal. De ez most nem is nagyon érdekelt.
-Mi történt haver?-kérdezte,Szalay.
Oda adtam a telefont neki.
-Nem tudna gyorsabban menni? Mert nagy baj van!-szoltam a taxisnak.
-De-válaszolta.
-Kösz-mondtam. Mikot oda értünk,egyből kiszáltam.
-Haver! Ne csinálj hülyeséget!-mondta Szaby.

*Klau szemszöge*

-Ne szorakozz!-förmedt rám.Ekkor kocsi csapodást hallotunk. Kinézett az ablakon.
-Te voltál ugye?-nézett rám.
-Igen! Eresz már el!Semmi esélyed Mátéékal szemben!-elkeztem ordibálni. Remélem meghallota! Gondoltam magamban. Ekkor lentről,nagy zaj hallatszot. Ezek szerint meghallota.

*Máté szemszöge*

Mikor berugtuk az ajtot egybol Peti szobája felé vettük az irányt. Mikor fel érünk,azt is nagy sikerel beszakitotuk!
-Ereszd el Klaut!-förmedtem rá. Láttam hogy habozott,de nem engedte el.
- Még mindig az enyém! És az enyém marad!-pofázot vissza.
Ekkor neki mentem. Nagy verekedés tört ki. Ugy 2 percel késöbb fogot le a Szalay,Varga és Petit meg Szaby és Dominik fogta le.
Megjelent Peti annya Krisztina.
-Itt meg mi történt?!-kezted el kiabálni jogosan.
-A drágalátos fia nem engedte el a hugomat Klaut! Ő meg dobott egy SMS-t! Engedjetek el fiuk.-elövettem a telefonom és oda adtam Krisztinának. Nem tudot szohoz jutni.
-Károkat megtirítem. Gyere Klau,hozd a cuccaidat.-válaszoltam.
-Rendben.-válaszolta Kriszti.
-Viszlát-mondtam,elvetem Klautól a cuccokat és elindultunk,haza felé szépen.
Leültünk a nappaliba a többiekel.
-Klau...mi volt ez az egész? Miért tette?-kérdeztem,töle miközben hoztam be teát neki. Mellé ültem.

*Klau szemszöge*

-Azért mert...amikor d.u.-tán itt voltunk mert kellet nekem egy szép ruha estére,mikor talátam egyet jöttem le, és hallotam hogy ezt mondja egy lánynak. Idézem:
-Szeretlek. Ő csak egy játék nekem!
Ugye elindultunk vissza.-mikor befejeztem a sztorit,akkor láttam hogy, Máté a csuklomat nézi. Rámutattot.
-Ezt ő tette veled ugye?-kérdezi. Csak bolintottam.
-Esküszöm,hogy kinyirom! Megláttom az utcánkban én nem tudom hogy mit csinálok.-mondta,halál komolyan idegesen.
-Nyugi! Hadjad!-mondtam.
-Még hogy hadjam? Amikor egyszer már megütött? És most ez? Ezt nem hagyom annyiban!-válaszolta. A többiek is mondták,hogy ezt ők sem fogják hagyni annyiban.

1 fejezet- Rég látt barát,és a szakitás?

Na meg is hoztam a kovi részt^^
2 komi! Bocsi hogy késtem :(

Mikor felértünk a szobába,egy kicsit nagy rendetlenség fogadot.
-Jol összepakoltál-mondtam
-Izé na nem rendetlenség van,hanem muzeumi kiállitás.-elkeztünk nevetni.
-Te nagyon bolond vagy. Igy szeretlek.-oda jött és megcsokolt.
-Nem megyünk el este vacsorázni? Ugy is ma vagyunk 1 évesek.-nézett rám.
-Rendben. Akkor még haza kell mennem valami,normális ruha miatt.-csak bolintott.
- Akkor menjünk,most hozzátok.-elindultunk.
-Nem sokára jövünk.-szolt Peti az anyjának.
-Rendben-válaszolt a konyhábol.

*Klauéknál*

Mikor oda értem láttam hogy valaki áll az ajtóban. Ahogy egyre közelebb értem, jobban meg néztem hogy ki az. Ez Zsolti! Gondoltam magamban örömömben.
-Ki az?-kérdezte Peti.
-Legjobb fiu haverom. Most jött haza Kanadából.-válaszoltam. Láttam rajta hogy egy kicsit féltékeny.
-Szia Zsolti! Hát te?-szoltam neki oda.
-Szia Klau! Csak ma jöttem haza Kanadábol!-válaszolta. Közben oda rohantam,és a nyakába ugrottam. Kicsi korom óta ismerem,szinte mintha a nagybátjám lenne!
-Ő ki? A barátod Péter?-kérdezte.
-Igen.-intettem Petinek hogy jöjjön oda,a társaságunkba.
-Ő itt Zsolti. Zsolti ő itt Peti-mondtam,miközben bemutatam őket,egymásnak.
-Hello-köszöntek,egymának flegmán.
-Miért is vagy itt?-néztem rá.
-Csak gondoltam hogy meglepi,meg mesélni szeretem volna. De nem is zavarok tovább. Sziasztok-és ki ment a kapun. Még válaszolni is csak annyit tudtam, neki hogy "Szia,,...
-Legalább elment. Menjünk be a ruhádért.-mondta,miközben megölelt.
-Hmm...csak nem fèltékeny vagy?Köszi a megértést.-mondtam,miközben eltoltam magamtól.
-Most meg mi a bajod? Néha nem értelek. De komolyan...-mondta.
-Csak rosszul eset hogy végre elment,lehet hogy nem birjátok egymást meg minden de olyan mintha bátjám lenne... De hadjuk is. Mert megint elpatan nálad egy hur és az lesz mint 2 honapja. Puff egy pofon.- fakadtam ki magambol,egy kicsit hangosan.
-Ne huz fel megint! Inkább felejtsük el, és inkább menj be a ruhádért.-válaszolta megemelve a hangját.
Elindultam be,nem akartam veszekedni a házunk elött.
Mikor vissza fele jöttem a lépcsön,hallotam hogy Peti valami lánnyal beszélget. -Szeretlek. Ő csak egy játék nekem! -Hallotam ahogy ezt mondta neki. Összeszedtem magam és lementem,a nappaliba hozzá.
-Mehetünk.-mondtam. És probáltam ugy viselkedni ahogy eddig tettem.
Egész uton,nem szoltam hozzá de valahogy nem is érdekelt. Mikor oda értünk hozzájuk,egyből kiszáltam az autóbol és rohantam fel a szobába, a cuccaimért. De Peti anyja nem volt otthon.
-Mit csinálsz? Hová mész?-nézzet rám,megdöbbent fejjel.
-Én kérlek szépen haza! És ezzel vége is a kapcsolatunknak! Gondolkozz el hogy mit beszélgetél a napppaliba valami,lánnyal a telefonban! És igaza volt Zsoltinak! Hogy csak egy rohadék vagy!-megint törtem ki magambol,és legördült egy könnycsep az arcomon.
-Nem mész te innen sehova! Akkor lesz vége a kapcsolatunknak, ha azt én mondom! Zsoltika igy Zsoltika ugy!-és bezárta az ajtót. De utána jött közelebb,de féltem hogy megfog utni,ahogy azt tette 2 honapja.
-Engedj ki,te állat!-ordibáltam. Kicsit,elnevette magát. Eközben jött és.........

0-fejezet (Bevezető rész!)

Remek olvasást! 2-3 komi után jön a kövi rèsz:)Ez volt a bevezető rész:) Az első fejezet hosszab lesz!  Na nem is rizsázok itt tovváb! ~Réka~

Kint ülök a kedvenc fám allatt. Ami még apuval ültetem úgy kb 10 éve.
Sokat jelent nekem ez a fa. Utoljára apát 5 éves koromban láttam.
Anyu intett nekem hogy,menjek be. Elindultam be a házba. Éreztem valamit mondani akartam. De láttam, hogy meg van terítve.
 
*Asztalnál-

-Klau. Apád jobb állás lehetőséget kapot. Igy elköltözünk-mondta. Azt hittem hogy megfuladok. Lenyeltem a falatott.
-Na ne! Itt van mindenem! A pasim, a legjobb barátaim. Jah és Ő nem az igazi apám!-válaszoltam dühösen.
-Ezt már megbeszéltük Klau!-mondta. Gregnek hivják a nevelő apámat.
-Amióta az igaza apám elhagyot 5 éves voltam. Aztán jöttél te! Minden a te hibád! Anya és apa közé álltál! Eddig is Gregnek hivtalak,és soha nem szolitotalak apának! És nem us foglak!-fakadtam ki magamból,és elmentem az asztaltól.
-Soós Klaudia! Azonnal gyere vissza! -emelte meg a hangját.
-Nem vagyok Soós Klaudia! Én Tichy Klaudia vagyok és kész!-tovváb mentem fel a lépcsőn.

*Anya szemszöge*

-Greg hadjad... Majd lenyukszik-néztem rá.
- Rendben.-tovább ebédeltünk 3-man.

*Máté szemszöge*

-Megnézem hogy mi van vele-mondtam és felálltam az asztaltól. Mikor oda értem az ajtohoz,halkan ki nyitottam.
-Mit csinálsz? Mi ez a 1 börönd?-kérdeztem. Picit megugrot.
-Pár napra átmegyek Petihez-válaszolta, miközben pakolt tovváb mintha itt sem lennék.
-Anyuék tudják?-néztem.
- Dehogy tudják! Nem is kell megtudniuk. Majd akkor megyek el amikor anyuék. Azaz 1 óra mulva.-nézet rám.
-Segitsek,esetleg valamit?-ajánlotam fel.
- Nem kell köszi-rám mosolygot,és kimentem.

*Klau szemszöge*

Gyorsan felhivom Petit. Kb a 3-dik kicsöngés után vette fel.
-Szia kicsim!-mondta boldogan.
-Szia szivem! Nem tudnék átmenni hozzád 2 napra?-kérdeztem.Közben izgultam hogy mit mond.
-Gyere nyugodtan.-válaszolta.
-Köszönöm! Imádlak! 1 óra múlva értem tudnál jönni?-molyogtam. De tudom hogy ezt ő, nem láthatja.
-Természetes! Megyek addig rendbe szedem magam, és a házat is. Szia-válaszolta.
-Rendben szia.-mondtam,ès kinyomta a telefont.

*Peti szemszöge*
Épp egy másik lánnyal vagyok együtt,mikor hív Klau. Ohh istenem,ennek is most kell,hivnia? Gondoltam magamban.

-Szia kicsim!-mondtam boldogan.
-Szia szivem! Nem tudnék átmenni hozzád 2 napra?-kérdezte.Közben a lány haladt lefelé.
-Gyere nyugodtan.-válaszoltam.
-Köszönöm! Imádlak! 1 óra múlva értem tudnál,jönni?-kérdezte. Lányra rá néztem hogy ne csinálja.
-Természetes! Megyek addig rendbe szedem magam, és a házat is. Szia-válaszoltam
-Rendben szia.-mondta,ès kinyomtam a telefont.
-Folytathatjuk tovváb a játékot?-nézet rám.
- Hát persze!-mondtam.

*Klau szemszöge*
-Elmentünk az üzleti útra! 2 hét mulva jövünk!-szolt fel anya.
-Oké!-válaszoltunk Mátéval egyszere.
10 percel késöb valaki dudált.Kinéztem az ablakon. Ott támaszkodik neki. Kimentem. Mikor oda értem,megcsokoltuk egymást.
-Van valami baj-kérdezte,miközben berakta a csomagtartóba a böröndömet.
-Nem csak veszekedtem, Gregel.-mondtam. Mikor be ültünk az autoba és elindultunk,elmesèltem hogy mi volt.
Oda értünk hozzájuk.
-Gyere. Menjünk be-megcsokolt.
Mikor beértünk,Peti anyja egyből elhuzott tőle.
-Na volt már valami?-kérdezte.
-Még nem volt semmi.-mikor befejeztem,oda nyujtott 1 doboz gumit.
-A biztonság kedvéért.-rám kacsintott, és elment. Kicsit le voltam fagyva,és éreztem hogy elpirultam. Gyorsan elraktam a zsebembe a dobozt.
-Mit mondot?-kötbe fonta a kezeit a derekamnál.
-Semmi érdekeset. De hadjuk is megfordultam és megcsokoltam.